5.fejezet

A karneváli felvonulástól Bob nagyobbat és színesebbet nem látott. Ez egy órákon át tartó „fényűzés volt”. Szerte-szét mindenhol csak táncosokat  és 30 méter hosszú karneváli kocsikat  lehetett látni.

-Mennyi ideig tart?-kérdezte Bob.

-3-4 óra. Már nincs belőle, csak 1.5 óra.

-Értem, értem.

Bob már nagyon unta az egészet, de akárhogyan is, megakarta találni a bandát. Egyszercsak embereket látott átszaladni a Karneváli „úton”.

-Ne-ne-nem lehet!!!-üvöltött.

-Mi nem lehet?-kérdezte Pedro.

-A ba-ba-ba-banda!

-Milyen banda?

-A terrorbanda, melyet üldözök. Eltérítettek egy a380-as, Dubai-i járatát.

-Bob! Hagyd abba, ezt az egészet! Tönkre teszi az immunrendszered!

-Jajj,,, Pedro! Ez most nem a megfelelő pillanat, hogy Biológiát taníts!

Azzal Bob elszaldt.

-Bob! Hova mééész?-kérdezte Ainhoa.

-Hagyd! Sose fog megváltozni!

Bob újra elkezdte üldöznni a három terroristát. Befutott a karneváli felvonulás „szívébe”. A táncosok között kellett szaladnia .

-Akárcsak egy labirintus…-morgolódott. Itt esélyem sincs ellenük. Főleg akkor , ha nem jó irányba szaladok.

Szerencséjére jó irányba ment. Nem sokára meg is találta őket. Éppen egy karneváli kocsit loptak el.

-Ezt nem hagyhatom.

Elkezdett szaladni  a kocsi után. (túl sok esélye, azért nem volt)

-Úgysem fogom elkapni…  Lehetetlen…

Visszament a  lelátón keresztül a hoteljába, mely a Copacabana-beach mellett helyezkedik el. A kilátás elképesztően csodálatos volt.

-Az Atlanti-óceán gyönyörű, csodálatos!!!-gondolta magában Bob. Nincs nála szebb.

Lassacskánt lecskódott a szeme. Elaludt. Másnap reggel jól ébredt, Ez járt a fejében: Új nap, új remény. Bekapcsolta a tévét. Ez ment benne:

„Még mindig keresik az állítólagos airbus a380-as repülőgép eltérítőinek a főnökét”

Andrew Festers , repülőgépmérnök:  „A repülőgép belsejében pisztolygolyókat ,találtunk, melyek iráni származásúak. Ebből arra következtetünk, hogy a terrorbanda vezetője, Ablisfh Zayk-sheikh, az iráni sejk.

Erik Roots, brazil nagykövet: „A végsőkig harcolni fogunk, hogy megtaláljuk és kiiktassuk!”

„Mivel még nem biztos, hogy ő a tettes, az iráni nagykövetek 2-hónapon át megfigyelést  fognak tartani a mindennapjairól. Bármilyen rendszerűtlen dolgot fognak látni, rátámadnak. A japán cég által kifejlesztett kifinomult kameráknak köszönhetően 24 órás felvételeket lehet majd megtekinteni, 4k-ban. A nagykövetek (kémek) az éjszaka folyamán fogják kitenni ezeket a 520 millárd dolláros kamerákat.”

Igor Bratyin, 2-es számú nagykövet: „Bármilyen esetre föl vagyunk készülve. Ha az ország fölháborodik polgárháború fog kialakulni, ennek elkerüléséért , egy földalatti bunkerben lesz kialakítva a bázisunk, ahol a kameráknak a felvételét láthatjuk majd.”

„Addig is minden kedves halgatót kérünk, hogy kerüljék el Iránt-és légterét!”

-Phfjuhh!-ámult el Bob! Ezt nem gondoltam volna.

Felhívta Dannie-t:

-Hello, Dannie, Bob vagyok!

-Szia Bob!

-Te tudsz valamit a gép eltérítőinek a főnökéről.

-Szerencséd van Bob!Zalayd, a banda egyik tagja , azt mondta, hogy Rio után tokyo-ba kell repülnünk.Ebből én arra következtetek (de ez sem biztos) , hogy a vezetőjük japán ember.

-Ez  nem semmi . Mi a véleményed erről a tv közvetítésről?

-Hülyeség! A golyók a repülőgépben,( egy jó barátom megvizsgálta) orosz származásúak. Az mint köztudott napjainkban nagyon sok „iparcikket”  rendelnek a japánok Moszkvából.

-Uhhh… El tudnál vinni ahhoz a barátodhoz, Dannie?

-Leghamarabb holnap délután 2-kor.

-Jó… Az jó lesz. Akkor holnap találkozunk, de hol?

-Találkozzunk a christs of redeemeer szobornál!

-Nincs az túl magasan? Alacsonyabbat nem tudsz?

-Nem szeretnék a alacsonyan járkálni. A banda, ha észrevesz, kinyírnak, hogy veled vagyok.

-Áhh… Az más, akkor OK. Szia!

-Sz-szia!-dadogott Dannie.

-Reméljük minden jól fog menni-reménykedett Bob, magában.

Elment sétálni egyet, a Copacabana-beach-re.

-Istenem de gyönyörű! Holnap kijöhetnék-gondolta.

Miután 2-3 óráig „körbe sétálta” a város főbb részeit,( kihagyva a híres szobrot), hazament. 9-órakor lefürdött, majd megvacsorázott és lefeküdt aludni. Másnap van. Ezt a napot Bob már nagyon várta. Ma fog találkozni Dannie jó barátjával, akinek még nem tudta a nevét. Délután 13.45-kor már fent volt a szobornál.

-Ááá! Dannie!

-Hello!

-Dannie! Mi bajod van?

-Kissé félek. Ha a banda meglát meg fognak ölni!

-Miből gondolod ezt?

-Salif halkan megjegyezte nekem.

-Salif??? Hiszen ő nem is a banda egyik fő embere.

-Zalayd az, de Salif is terrorista!

-Ők már messze járnak! Elmentek egy karneváli kocsival.

-Uhh. Én akkor is félek.

-Na jó! Innen hova tovább?

-Felvonóval megyünk be a dzsungelbe!

Beleültek , és már „repültek” is.

-1200ft magasan vagyunk!-kiáltott Bob.

-Igen, igen. Nem voltál még itt sosem? Én már vagy 20-szor.

-Nem voltam még, de eddig az egyik kedvenc helyem, ahol  jártam.

-Nagyon szép hely, az biztos.

Ahogyan körülnéztek, az Atlanti-óceánt látták felülről. Az egész várost belátták. Mikor már sokat beszélgettek, és nézelőttek, a felvonó leállt…