4.fejezet

Bobnál:

Átment az utasbeszállíttón, bement a terminálba. Futás közben körülnézett, de nem eléggé, mert a banda a  Nyugati-szárnyhoz ment, Bob pedig a keletibe. Szétnézett mindenhol, de senkit nem látott. Elérkezett a terminál elé. Bármerre nézett, brazil-és portugál taxisokat látott. Lestoppolta a H456KPRS7 rendszámú taxit és beleült.

-Hogyan nevezik itt a város „ központját”?

-A Copacabana beach-re  gondol?

-Hajtson oda, kérem.

-Máris uram!

A 20 perces út egyre bonyolodott. A Karnevál miatt az utcák le voltak zárva. Totális felfordulás volt az egész városban. Bob már 70 perce ült a kocsiban és eddig a 14 km-ből 4.-nél tartottak.

-Uram, mennyi ideig fog ez még tartani? Tudja sürgős ügyben nyomozok.

-Maga rendőr?

-Nem. Légimarshall vagyok.

-Nagyon gyorsan szálljon ki! Zsarukat nem fuvarozok.

-Kérem! Vigyen el!

-Cash, cash!

-50 dollár? Elég lesz?

-100-ról kezdődik az árlistám!

-150, de egy centtel sem több!

-Üljön vissza!

-Nagyon köszönöm!

-A nevét azért megtudhatnám?

-Bob! Bob Henderson.

-Daryl Brook!

Majd illedelmesen és férfiasan kezet fogtak. Még 50 percet ültek a dugóban és nem történt semmi. Bob egyre Csak idegesebb lett.

-Nem tud egy másik olyan útat, ami nincs lezárva?-kérdezte.

-Nem hinném, de mindjárt megkérdezzük a GPS-t. Tegeződjünk.

-Jó, jó, jó, de inkább csinálja.-idegeskedett Bob.

-Bob! Nem fog örülni a hírnek.

-Mitörtént?

-Az egyetlen út keresztül amely jó lenne, 3-órás kerülővel megy. Elvezet Minas Gerais-hoz.

-Az meg mi?

-Rio de Janeiro mellett lévő állam.

-Daryl! Holnap este 11-kor indul a gépem és nem szeretném lekésni!

-Ebben az esetben várnunk ke..-nem fejezte be mondatát ,mert Bob közbe vágott.

-A banda!-üvöltött.

A pénzt a kocsiban elhajította, majd kirohant és üldözni kezdte őket észrevétlenül.

-Bob! Hova futsz? BOOB!-kiabált Daryl, de nem volt haszna.

-Zalayd, Salif és Mehmet a lelátókon át a karneváli felvonuláshoz ment.

Bob követte őket, de ahhoz, hogy a felvonuláshoz bemehessen, meg kellett vennie a jegyet. Megvette, majd bement.

A bandánál:

-Hallo!-mondta Zalayd a teelfonjába.

-Elindultunk. 13 óra múlva ott leszünk-közölte egy ismeretlen hang.

Bobnál:

Bob elfglalta helyét, de mielőtt bármit tett volna, körülnézett, hogy nem lát-e semmi gyanúsat. Nem látott semmit, csak több-százezer embert. Nem sokkal később , úgy megijedt, hogy majd kiugrott a bőréből.

-BOOOBB!-kiáltott valaki.

-Pedroooo!-üvöltött Bob.

-Bemutatom a feleségemet Ainhoa-t-közölte a hírt Bobbal Pedro. Mi  újság öreg barátom? Hogy megy a munka?

-Nem a lehető legfényeseben…

-Na… Mi történt? Csak nem kirúgtak?

-Nem, nem… Hagyjuk.. Nálatok mi újság? Mlyen az élet Rio-ban?

-Tulajdonképpen mi most csak nyaralunk itt. Már 2.5 éve, hogy kint élünk Brabados-on.

-Áhh.. Barbados. Miért döntöttek így?

-Ainhoa szüleitől kaptunk ott egy nyaralót, mi meg úgy döntöttünk, mivel gyönyörű, csodálatos sziget, kiköltözünk 1-2 évre és meg látjuk, hogy mi lesz. Végül véglegesen kinnmaradtunk.

-Nem akarok „ünneprontó” lenni, de Barbados nem volt a legjobb választás. A világ 12%-nak a bűnözése ott történik.

-Nem hinném , hogy egy dzsungel közepén lévő, kis bungallow bajt hozna ránk.

-Éppen ez a baj, hogy DZSUNGELBEN van. Senkit nem tudsz hívni, ha baj történik.

-Már két és fél éve kint vagyunk és semmi baj nem történt!-mondta Ainhoa.

-Na mindegy. Miért vagytok itt? A karneválra jöttetek?

-Neeem, neeeem. A gyerekek szerettek volna találkozni a nagyszülőkkel.

-Gyerekek???

-Igen. Carlo és Martina.

-Hány évesek?

-Martina 4, Carlo 2 .

-Aha. Jólvan. Áhh nézd kezdődika karnevál.