3.fejezet

                                                          

Berohant a stewardesi konyhába és elújságolta a hírt.

-Értem, majd teszünk valamit ez ellen-válaszolt gúnyosan  Anne.

-Anne, ezt a gépet el akarják téríteni!

-Bob… Ez a gép eltéríthetetlen csúcstechinkájának köszönhetően semmi kárt nem lehet benne okozni.

-Áhhh-morgott Bob. Nem tudod megérteni?

Leült a helyére. Nem tudta mit tegyen. Néhány óra pihenés után egy ötlet pattant ki a fejéből.

Újra odament Anne-hoz.

-Hol járunk jelenleg?

-Nem messze Salvador-tól.

-Mondd meg a pilótának , hogy 1,5 óra múlva landolunk!

- Nem lehet.  Az nem előre megtervezett útvonal.

-A gép eltérítése talán az volt?-kérdezte Bob. El fogom folyatni a kerozint. Megbízlak  egy feladattal. Ha látnál 3 arabot feljönni a gépházból, ajánlj nekik mindenféle étel-és italt, vagyis  tereld el a figyelmüket!

-Jó de,…

-Nincs de! Csak csináld!

-Ok.

-Ez az utolsó lehetőség, hogy megmentsük a gépet. Leszállunk Rio de Janeiro-ban. Ott kiiktatjuk a terrorbandád és végre nyugodtam utazhatunk Dubai-ba.

 -Bob!

-Igen!

-Sok sikert!-kívánt szerencsét Anne.

-Szegezd a szemed a feljáróra!

 Anne el is mondta a pilótának a hírt, de ő nem egyezett bele,  már nem volt ideje ezt elújságolni Bobnak, mert az utasok problémáival  kellett foglalkoznia.

Bob a gép farába szaladt, a gépház másik lejárójához.  Lassan lesétált.  Ahogyan előrenézett, sok száz sort látott. Neki az 51-c sorba kellet mennie. Halkan odaszaladt és rögtön meglátta a kábeleket. Néhány percig gondolkodott, hogy melyiket  vágja el. Mikor végiggondolta és el akarta vágni, a banda megjelent.

-Ti menjetek és öljetek meg égy-két utast, én addig kivégzek egy pilótát!-mondta Zalayd a csapatnak. A bulit megkeztük ,ismétlem a bulit  megkezdtük-közölte a hírt Clambenchy-vel.

-Megkezdem a feladatomat-úságolta Anne.

-Meg fogják ölni!-gondolta magában Bob. Mielőtt felszaldt , eltépte a két kábelt. Teljes erejéből futott de már késő volt. A fenyver eldurrant Anne mellett.

-Neeee!-kiáltotta Bob!

Salif már majdnem eldurrantotta a fegyverét Bob előtt, de egy hang leállította.

-Hagyd!-üvöltött Phil! Ő az én foglyom lesz.

-Phil? De hisz hogy nem ismertelek fel!

-Erről fogunk elbeszélgetni, BOB!

-Miért csinálod ezt?

-Mert  2 éve elhanyagolsz és semmibe veszel. Most visszaszerzem új énemet és meggazdagszom!

-Mégis hogyan ?

7-Az nem a te dolgod!

 Eközben a pilótafülkében…

Zalayd átlőtte az ajtót és fejbe lőtte a másodpilótát.

-Megkérdezem: Ki irányítja  ezt a gépet?

-Ö,ö,ö ön uram!-habogott a pilóta, Dannie. Uram!

-Mondja!

-Fogy a kerozin!

-BOB!!!  Meddig fogjuk kibírni így?

-Rio-ban landolnunk kell!

-Mennyire vagyunk onnan?

-25 percnyire.

-Tegye le ott a gépet, de ha rendőrséget mer hívni, az a sors vár önre is , mint barátjára, a másodpilótára! A tankolóautót  rendelje a reptérre!

-Elnézést, önt hogyan hívják?

-Zalayd.

-Elnézést Zalayd , a tankolóautó odarendelése nem az én szakterületem.

-Engem ez nem érdekel! Oldja meg!

Azzal ki ment.

Bobnál:

-Láttam füstöt kiszivárogni a gépházból, az mi volt?

-Megsemmisítettük a hálózatot!

-Robbantgatástól le is zuhanhattunk volna!

-Te meg  lehettél volna gondviselőbb, nehéz éveimben! Most megbosszulom!

-Nem tudtam minden percemet rád szánni. Sok volt a munkám!

-Nem is kértem, hogy „minden percemet rám szándd”!

-  Tudom többet segíthettem volna.Mit akartok csinálni a géppel?

-Landolás után megtudod-válaszolt Phil, majd elment, és ott hagyta Bob-ot a gépház 11.k sorjában.

A pilótánál:

Egyre jobban nőtt a feszültség, mivel a rio de janeiro-i int’l airport nem volt képes ezekben a percekben ilyen nagy utasszállító repülőgépet fogadni. Dannie-nak  más terveket kellett kieszelnie.

-Zalayd uram!

-Talán baj van?-kérdezte feltevően Zalayd.

-Rio de Janeiro nem lesz jó. Nem elég nagy a hely.

-Melyik az a közelünkben lévő város amely tud fogadni?

-Braziliaváros és Sao Paulo.

-Az utóbbi jó lesz. Mennyi idő a tankolási-időtartam?

-30 perc, de készítsd fel az utasokat , mivel csak másnap tudunk indulni Dubai-ba!

-Ennek mi az oka?

-A repülőgépen sérülések vannak. Egyaránt a gépházban és az 1.emeleten.

-Most is tudunk vele repülni!

-Hosszab utakra már veszélyesebb lehet.

-Megengedem, de, ha bármi gyanúsat észlelek a repülőgépet robbantom, ha zsarukat hívsz megöllek! Érthető voltam?

-Értettem!

-Dannie! A tervet megváltoztatom! Tokyoba repülünk Sao Paulo után!

 A gépházban:

Bob nem bírt magával. Vergődött mindenfelé, de nem sikerült kiszabadulnia. Oda volt kötözve egy székhez, amely aranyból készült.

-Mi lehet az utasokkal?-gondolkodott hangosan.

Néhány perccel később Salif és Mehmet jött le a hosszú lépcsősoron.

-Áh, Bob! Milyen érzés székhez kötözve lenni?-kérdezte Salif.

-Nem ilyen utazásra gondoltam.

-Szánalmas vagy!-nagyképűsködött Mehhmet. Hívtunk egy felsegítő bandát a kanadai Vancouver-ből. 3 óra múlva elindulnak. Ők megölnek mineden egyes utast a repülőgépen és közös erővel letesszük Tokyo-ban.

-Minek nektek újabb banda? Így is elég erősek vagytok!

-Mehmet hirtelen Bob nyakához akart kapni, de Salif leállította.

-Állj! Ő még segítségünkre lehet!

-Akárhogyan is próbálkoztok nem fogom a ti pártotokat fogni!

-Azt majd meglátjuk!-mondta Salif.

Majd kimentek és újra magára hagyták Bobot.

Dannie-nél:

-Zalayd! Rio elérhető!

-Menjünk oda, de több tervváltoztatást nem viselek el, ha Rio-ban nincs hely is leszállunk!  Értve vagyok?

-Igen uram! Készüljenek fel a landolásra!

A repülőgép lassanként süllyedni kezdett. A rio-i repülőtér, vízen volt , ezért a landolás több figyelmet igényelt, mint az átlagos reptéri leszállás. Dannie életében először szállt le ilyen helyen. Nagyon figyelmesen és óvatosan, sikeresen letette a gépet.

Beállt az F12-es állóhelyre , mely a repülőtér legnagyobb volt.Az utasok örömükben egymást eltiporva szaladtak be az utasbeszállón át a terminálba. A reptéren dolgozók kerestek minden utasnak egy 5*-os hotelt, melyben a maradék 7 napot eltölthették. A Rio Resort and Spa hotel pontosan a luxus tengerpart mellett helyezkedett el.

A repülőgép gépházában:

-Mit tegyünk vele Zalayd?-kérdezte Mehmet.

-Hagyjátok itt és biztosítsatok neki ételt-és italt, hogy   repülés közben végezhessük majd  ki.

A terrorbanda nagyképű nevetéssel elsomfordált.

-Halló Főnök! Igen megvan. Mit tegyünk vele? Feltétlenül!-hangzott a válasz Zalayd szájából.

-Mit akartok tőlem?-üvöltött rájuk Bob.

-Tessék? Hogy miiit? Azt majd megtudod!-válaszolt Salif.

Bob még néhány óráig a szabadulását tervezte, de végül egy jó ötlet jutott eszébe. A zsebéből előhúzta a svájci bicskáját és elvágta a kötelet, mely összeszorította. Felállt, kinyújtózkodott és a banda után kezdett el szaladni.