2.fejezet

                                                             

Hirtelen felugrott , mert olyan érzés fogta el ,hogy le fogják kapcsolni a beszállót a gépről és nem tud felszállni. Előretolakodott kissé és besétált a több mint 450 személyes , kétszintes repülőgépbe. Ő a második szintre ment be, az első osztály 23-as üléséhez. A jegyét odaadta a stewardes-nek és ő megmutatta , hogy hol van az. Az utasokat megtekintve nagyon sok amerikait látott, de a legtöbbjük francia és a kanadai volt. Zengett a repülőgép a nagyhangú olaszoktól és franciáktól. Leült a helyére. Pontosan szembe vele elhelyezkedett egy 35 cm átmérőjű érintőképernyős számítógép. Ezen azt lehetett látni, hogy éppen hol jár a repülőgép, a függőleges vezérsíkra pedig ki volt téve egy kamera melynek élő felvételét minden számítógép mutatott. Mellette egy 12 colos tablet , előtte egy kis tisztasági készlet volt. Minden székhez tartozott egy „Fürdőszoba” ahol még akár fürödni is tudtál. Arabokat látott felszállni a gépre. De nem félt , mert úgy gondolta, hogy ez a gép eltéríthetetlen. 20 perc múlva felszállt a gép. Bob lasacskán lecsukta a szemét. Álmában ugyanott volt, de most lefelé jött a Burj Khalfáról. Hirtelen a lift megállt. Az emberek sikoltozni kezdtek. Bob szikrákat látott. Mielőtt a lift felrobbant volna fölébredt. Kiment a mosdóba. Később visszaült a helyére és újra el akart aludni, de mielőtt le csukta volna a szemét, felállt, mert lövéseket hallott. Lassan felállt és körülnézett. Nem látott semmit, úgy gondolta, hogy csak (mivel már félálomban volt) álmodta.

-Kissé megszomjaztam!-gondolta magában. A minibárhoz megérkezvén azon gondolkozott, hogy milyen Whisky-t kérjen.

-Jónapot kívánok, milyen italt szeretne?

-Egy Jack Daniels-t szeretnék, mivel itt ingyen van. A bárvezető aranyozott pohárba töltötte Bob italát. Elkezdte inni, de mikor már majdnem megitta hirtelen nagy rászkódás vette kezdetét, az ital pedig kiömlött.

-A takarító szolgálat már úton van, uram! Kérem ne ijedjen meg, biztos csak egy légörvény! Az Atlanti-óceán fölött elég sok ilyen van.

- Mi nem az óceán, hanem Philadelphia fölött repülünk, ott viszont köztudottan kevés szél van , mivel a forró éghajlati övben tartózkodik.

- A bárvezető (akit Phil-nek hívtak) elvörösödve nézett maga elé. Elnézését kérem uram,  egy kicsit eltájoltam magam.

-Azt látom-mondta Bob és idegesen elsétált. Sétája közben füstöt látott kiáramlani a gépházból. Oda nem volt engedélye bemenni, ezért beszélni próbált a kapitánnyal.

-Bob, biztos csak a konyhában valamit odaégettek és annak füstjét látod!

-Az nem lehet!

- Az előbbi rászkódás mitől volt?

- Egyszerű légörvény, Bob!

-Philadelphia fölött nincs légörvény!

-Ott is lehet rossz idő!

-Kapitány, csak annyit kérnék, hagy nézhessek körül a gépházban!

-5 perc! Egy másodperccel sem több!

-Értettem és köszönöm!-mondta Bob Henderson.

A gépházba az út egy kissé hosszú volt. Először a konyhába kellett bemenni, ott volt egy kis szekrény , azt ha kinyitjuk bele lehet ülni. Az levisz a gépházba.

-Akárcsak egy labirintus-gondolta magában Bob.

Néhány méter megtétele után különös zaj csapta meg a fülét. Körülnézett, de nem látott semmit. Halk lépteket lehetett hallani. Bob gyorsan elbújt egy oszlop mögé és ezt mormogta magában: -Most megvagytok! Az ismeretlen emberek rá néztek. Bob gyorsan elbújt , de a gyanút fogtak.

-Láttok itt valakit?-kérdezte egy szakállas  arab.

-Hogy mit? Én nem láttok itt semmit.

A szakállas ember halk és lassú léptekkel Bob felé kezdett közeledni. Bob döntésképtelen lett.

-Elfutsak, vagy fegyvert szegezzek rá, aminek nincs túl nagy értelme, mert többen vannak-gondolta magában.

Az arab egyre közelebb került Bobhoz. Egyszer csak megállt.

-Nincs itt senki Zalayd!-közölte vele Mehmet.

-Akarod , hogy körül nézzünk?-kérdezte Salif.

-Nem.

Bob megúszta. Most ő rajta volt a sor, hogy közelítsen az arabokhoz. Zalayd ismét gyanút fogott, de mostmár egyre idegesebb lett.

-Nézzetek körül a bal-és jobb „szárnyban”!-parancsolta Mehmet-nek és Salif-nak. Én elől-és hátul nézek körül.

Bob lassú léptekkel kezdett hátrálni. Nem tudta mit tegyen. Néhány lépés megtétele után meglátta a felvezető lépcsőt, majd felszaladt.